Rend 2026

Veszprémben kerül megrendezésre a Református Egyházi Napok Dunántúl Fesztivál, mely mindenki számára nyitott, több mint 100 ingyenes programmal!

A „Református Egyházi Napok – Dunántúl” rendezvény műfajában egy fesztivál, nyitott minden felekezet, érdeklődő, korosztály felé, számos kulturális területen, egymás mellett futó programokkal, a három nap alatt közel 100 programponttal.
A cél: elcsendesedni, feltöltődni és szót váltani egymással egy olyan világban, ahol sokfélék vagyunk, de mindannyian az isteni élet forrásától jövünk és oda tartunk.
A fesztivál mozgalmas, tele a találkozások örömével, és mégis a felülről való elcsendesedés gazdagságával.
Újdonság, hogy nemcsak a szombati napon, hanem péntek kora délutántól kezdve vasárnap estig tartalmas programokat kínálunk.

Jézus lecsendesíti a tengert

(35) Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: Menjünk át a túlsó partra!
(36) Ők pedig otthagyva a sokaságot, csatlakoztak hozzá, minthogy ő már a hajóban volt; de más hajók is követték őt.
(37) Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni.
(38) Ő pedig a hajó hátsó részében a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?
(39) Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett.
(40) Akkor ezt mondta nekik: Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek?
(41) Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?
(Márk 4,35–41)

Jézus Krisztus hatalma, szava, Igéje, cselekvése viharokat lecsendesítő, üdvözítő hatalom. Áldott bizonyosságunk, hogy eljön majd az az idő, amikor egészen nagy csendesség lesz. Ez szinte felfoghatatlan.
Félünk a csendtől. A tartós csend unalmas. Inger, élvezet, újabb élmény kell. A tartós csend félelmetes, mert abban elkezd üvölteni a halandó emberlét minden nyomorúsága és üressége. Ezért félünk magánytól, egyedülléttől, nyugdíjtól… Ezért kell elfoglalnunk magunkat, hogy létünket igazoljuk és meg ne őrüljünk… Csakhogy tevékenységünk nagy része önmegváltás, energiavámpíros pótcselekvések garmadája. Gyakran inkább „kínozzuk” egymást, csak csend ne legyen.
Az emberi tevékenység – a művelés és őrzés – persze e-világban áldott feladatunk, ha munkánk Istentől való megbízatásként, az imádság és a munka együttesében történik, hűséges szorgalommal, de nem gürcölve, nem viharokat támasztva, és amelyben a nyugalom szent parancsának is van helye.
Emberi nyelven szebben leírni nem lehet az üdvösséget, mint a csenddel. Egészen nagy ez a csend, teljes: azaz az emberlét Krisztusban teljességre jut, minden hiánytól mentesen. Ez a csend csak negációkban fejezhető ki: akkor már nincs sem rajtunk kívül álló, sem öncélúan pusztító zaj és vihar, ami ezt a világot – benne az emberi kapcsolatokat is – olyan félelmetessé és fájdalmassá torzítja. Isten békessége, amely minden értelmet felülhalad, kiteljesedik akkorra.

Csak annyit mondhatunk el erről a csendről, hogy ez nem egy unalmas csend, hanem sokkal inkább jobb mindennél. Valóban, minden emberi értelmet és tapasztalatot felülhalad.
Szólj Urunk! Add, hogy mi is a Te viharokat lecsendesítő szolgáid lehessünk, mint akik már az üdvösség csendjében élnek ezernyi mérgező zaj és elmerüléssel fenyegető vihar közepette is!
Ebben a történetben a szó és a csend összetartozása figyelemreméltó. A szó a csendben szólal meg, csend nélkül nem hallhatjuk meg sem az emberi, sem az isteni szót. „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46,11) Jézus szava lecsendesít, megnyugtat, megszilárdít, hogy kellő időben jót és jól szóljunk, cselekedjünk; ne essünk kétségbe, semmilyen zajban és viharban sem. Jézus szava általunk lecsendesít másokat. Ez a csend egy tevékeny, áldott és nem néma csend, amely a mennyei istentisztelet örök dicséretébe torkollik.

Steinbach József
református püspök